32. SPAR Budapest Maraton 2017
32. SPAR Budapest Maraton 2017. Röviden: teljesítve :) Kicsit hosszabban: lefutottam, életem hátulról második helyezett idejével, 4 óra 6 perc 18 másodperc alatt :-/ azaz 16 perccel elmaradva az eddigi legjobb maraton PB-mtől :-/ A bővebb élménybeszámolót alább olvashatjátok :)
6:00-kor keltem. Szokásos reggeli verseny előtti rutin: zabkása főzés, forró fürdő, SMR hengerezés, öltözés, zabkása gyomorba pakolása, futós hátizsák összekészítése. 8:00-kor indultunk a férjemmel Fótról. A lányom még aludt. Nem akart jönni, egy 4 napos túlélőtúrán van túl, hagytuk pihenni, egyébként is igazi tinédzser módra alszik fél napokat hétvégeken, szorgalmasan növeszti a leendő felnőtt testét, meg huzalozza át az egész rendszert, úgyhogy ezt tiszteletben tartjuk még egy pár évig ;)
Kicsit korán értünk be Pestre, egy órával a start előtt. Elég lett volna nekem 45 perc a bemelegítésre. Kicsit hűvös volt még a sorthoz és pólóhoz, amiben futni készültem, ezért bekocogtunk a férjemmel a rajtzónáig, nehogy megfagyjak. WC, bemelegítő futás, még egy WC, és irány a rajtzóna. Azt találtam ki, hogy most a 3-as zóna elejéről indulok, akkor talán nem kell végig előznöm a mezőnyt, és kevesebb energia megy el erre. De a 2-es és 3-as zónát egybenyitották és egyszerre indították, úgyhogy így is tömegben indultam. Viszont tényleg jól választottam olyan szempontból, hogy azok közé kerültem, akik az én sebességemmel futottak, ezért szinte egyáltalán nem kellett előzgetnem, futhattam a tervezett sebességgel az első pillanattól.
Minden jól is ment az első 21 km-en. Tökéletesen percre pontosan tartottam a tervezett időt és sebességet. Aztán egyszerűen az lett, mint ha félmaratonra lettem volna kalibrálva. Nincs magyarázat. Senki sem tudja. Nem látunk bele a szerkezetbe. Egyszerűen félmaratonig minden rendben volt, és ott véget ért számomra a verseny. Rohamosan lassultam, és semmit sem lehetett tenni. A pulzusom már nem volt magas, a lassulással együtt lement. A lábaim nem tudtak szaporábban lépkedni, a karom nem tudott fürgébben lengedezni. Tulajdonképpen megismétlődött a másfél héttel ezelőtti teszt-maraton-edzőfutás. Ott is félmaratonig minden rendben volt, majd onnantól jött a BSZM stílusú 6:00-6:30 tempójú kocogás a maradék második félben. Pedig az elmúlt 1 hónap felkészülési idő alatt 3x futottam 4 órás hosszút. A legutolsó még tőlem telhető tempósat is.
Valahol a Margitsziget túlsó végén hagytak el a 4:45-ös iramfutók, akikkel már a Margitszigeten ki-hagy-le-kit játszottunk, egymást előzgetve. Ott integettem el a 4 óra 45 perces álomidőt erre az alkalomra is. Aztán már minden frissítő ponton megálltam a vizes lavóroknál lehűteni magam, ittam vizet, locsolgattam is magamra, bele is sétáltam, amíg ittam, szóval nagyon lazára vettem a második 21 km-t. Két frissítő pont között pedig kényelmes 6:00-6:30-ban kocorásztam. Nem ment volna gyorsabban :-/ A bal lábfejem is megpróbálkozott egy kis görcsrohammal, de aztán rendes volt hozzám, és megkímélt :) Már csak 3 km maradt hátra, mikor a 4:00 órás iramfutókat is elintegettem a Nyugati felüljáró tövében :-/
Hát, már többen hallották a történetet, és kaptam vigasztalásokat, de egyébként nem vagyok elkenődve :) Ennyi volt most a rendszerben. Le voltam sérülve, betegség miatt is kiesett felkészülési idő. Lehet, hogy sok volt ez már az idénre, túledzettség is lehet. Anyukámnak azt mondtam, meg hát 45 éves vagyok, nem 20, mire ő azt mondta, ezt nem szerette volna ő kimondani :-D És azt is mondta, hogy büszke lehetek magamra, ő nagyon büszke rám :) Hát, ilyenek az anyák :)
Kövess minket a Facebook-on!
